Az előzőrészben Suzi megismerkedett Daviddel. Miután Suzi beleült a melegvizű forrásba David is csatlakozott, most megtudjátok miről folyik a téma. :)



David: Amúgy ha nem a férjeddel akkor kivel jöttél?
Suzi. Az édesanyámmal.
David: Értem.
Suzi: De miért kérdezed?
David: Hát... Csak úgy.
Suzi: Aham...



Suzi: Amúgy te itt nyaralsz?
David: Nem, én itt dolgozom, minden nyáron itt vagyok, bemutatókat tartok, és oktatok, cserébe ellátást és fizetést kapok.
Suzi: Az jó.
David: Igen. :)



David: És milyennek találjátok a hotelt?
Suzi: Szép. Csak helyhiány akadt.
David: Ezt hogy érted?
Suzi: Úgy hogy nem voltak szabad szobák, és volt 2 választás vagy hazamegyünk vagy 2 kanapén alszunk.
David: Értem, és ti a kanapét választottátok.
Suzi: Igen, anyunak nem volt már ereje hazautazni...
David: Hát ilyen dolog még nem nagyon történt mióta itt vagyok.
Suzi: Meghiszem azt... Hopp... Anya lehet hogy felkelt és keres...



Suzi. Most jobb ha megyek. Köszönöm a beszélgetést. Jó volt. De majd még látjuk egymást?
David: Én köszönöm. És remélem igen. :)




David: Mióta itt dolgozom, nem találkoztam hozzá hasonlóval... :)



Suzi elment a próbafülkébe és átöltözött, majd megnézte hogy Alice fenn van-e már.



Alice: Szia, hát te merre jártál? Mikor felkeltem nem találtalak...
Suzi: Kint voltam egy kicsit, néztem a hollámokat.



Suzi: Hogy aludtál?
Alice: Hát nem valami jól. Nem volt olyan kényelmes ez a kanapé ahogy a portás mondta.
Suzi: Én sem tudtam aludni.



Suzi: Hamarosan reggel lesz, és kinyitott a konyha is, van kedved enni valamit?
Alice: Igen. Ez jó ötlet.




Suzi ment hogy aztalt kérjen.
Suzi: Jóreggelt, szeretnék asztalt két fő részére.



Férfi: Jóreggelt, van egy szép asztalunk ott a fal mellet. Remélem megfelel.
Suzi: Ó igen az tökéletes lesz... :)


Helyet foglaltak az asztalnál, a pincér felvette a rendelést.


...



Pár perc múlva már hozták is a reggelit.



Alice: És Bővebbben mit csináltál odakint?
Suzi: Csak a hullámokat néztem...



Suzi: ... És láttam egy tűztáncos előadást is.
Alice: És milyen volt?



Suzi: Nagyon ügesen csinálta. És mikor abbahagyta beszélgettünk és beleültünk a forrásvízbe is. Davidnek hívják, és annyira kedves...
Alice(magában): Mii?? Megismerkedett valakivel?! Végülis nem baj, de én nem holmi tűztáncost képzeltem el neki... hanem mondjuk egy gazdag jómódú férfit... Pl. Williamet...
Suzi: Figyelsz?
Alice: Ohh... Igen...Csak elméláztam egy kicsit. :)



Suzi folytatja a mondandóját, elmesélte hogy milyen aranyos David, és hogy tettszik neki... mikor...



Alice: De kicsim... Nem akarlak megbántani, de szerintem egy ilyen fiú nem hozzád illő... Így csak annyi lenne hogy te tartanád el.
Suzi: Tessék??!



Alice: Hát tudod ott van Wiliam, ő nagyon rendes fiú, és ezt a Davidet ki tudja honnan szalasztották...
Suzi: Na de anyaa. Nem is ismered... nem nyilatkozhatsz így róla...



Alice: Tudom, de hidd el Wiliam nem okozna neked soha csalódást, ő meg minden nyáron itt van, ki tudja hány nővel volt már dolga...
Suzi: Ugyan már... Nagyon rendes fiú. Jó, tudom hogy Wiliam is az, de róla igen szép történeteket hallottam már...



Alice: Ugyan nem szabad hinni a szóbeszédnek. Én ismertem az édesanyját, nagyon jó ember volt. És hidd csak el ő is az.
Suzi: Anya, nem fodsz rábeszélni hogy Wiliam az ideális... Nem.



Suzi: Szerintem csak a pénze miatt mondod ezt...
Alice: Ugyan, dehogy. Én csak megakarlak óvni a csalódástól.
Suzi: Én ezt elhiszem. De én is eltudom dönteni hogy mi a jó nekem.



Alice: Hát jó. Nem avatkozom bele.
Suzi: Köszönöm... Hidd el nincs benne semmi roszz. :)
Alice(magában) Lehet hogy igaza van...De nem bízhatok mindent a véletlenre... 


Hogy Alice ezt tényleg ennyniben hagyja-e, vagy tartogat egy-két meglepetést? Azt a következö részből megtudjátok...